Látni és látszani
Látni és látszani: nem más ez, mint a KRESZ (vagyis a biztonságos közlekedés) alapszabálya. Mégis sokan érzik hajlíthatónak, bár nem is feltétlenül a saját hibájukból. A „rossz látási viszonyok” kifejezés éppen olyan szubjektíven értelmezhető, mint a „szürkület”.
Amit az egyik autós még biztonságosnak vél, és fel sem merül benne, hogy esetleg már illene lámpát kapcsolni, az a másik autósnak már erősen „szürkületnek” minősülhet. Vagyis ebben az esetben nem elsősorban az autós társadalom hibája, hogy félreértelmezik (vagy inkább saját szájuk íze szerint alakítják) a szabályzatban leírtakat, hiszen sajnos az a bizonyos szabályzat nem fogalmaz konkrétan.
2011 óta kötelező az autókba nappali menetjelző fényt építeni. Ez a lámpa automatikusan bekapcsol, ha a sofőr beindítja a motort vagy gyújtást ad. Általában egy LED fényforrás szolgálja ezt a célt, ami ráadásul dizájn elemként is funkcionál. Ez a biztonsági „extra” pedig sok autóst megnyugtat. Ők például szürkületben teljesen feleslegesnek érzik a tompított fényszóró használatát.
Azonban azt nem mindenki tudja, hogy a nappali menetjelző fény a legtöbb esetben csak előre felé világít, hátra nem. Arra a kérdésre, hogy az autógyárak számára miért nem egyértelmű, hogy hátra sem ártana ugyanezt beszerelni, egyszerű a válasz. Egyszerű és vérlázítóan demagóg. A hivatalos álláspont szerint ugyanis azzal, hogy hátra nem tesznek ilyen fényforrást, a kocsi CO2 kibocsátást csökkentik- és erre még büszkék is! Igen, a legtöbben elégedetten bólintanak, és hivatkoznak arra a csekélyke különbségre, amivel ennek a hátsó lámpának a hiánya csökkenti az emissziót.
A ködlámpát a KRESZ szerint erős ködben és sűrű hóesésben kell használni. Ehhez képest, ha egy ködös napon felhajtunk az autópályára, gyakran azt tapasztaljuk, hogy tényleg alig akad autós, aki felkapcsolná. Talán hozzászoktak, hogy a nappali menetjelző fény automatikusan bekapcsol, a ködlámpa pedig eszükbe sem jut. Pedig hány balesetet meg lehetne előzni, ha erre minden autós odafigyelne…?!