Kézi vagy automata váltó?

Az autós társadalmat egyértelműen és vitathatatlanul megosztja a kézi- és az automata váltó kérdése. A kézi váltó- párti sofőrök közül sokan egyértelműen állítják, hogy akkor sem cserélnék automata váltósra a kocsijukat, ha az lényegesen olcsóbb lenne  a kézi váltós modelleknél. Ezzel szemben az automata váltók rajongói szinte el sem tudják már képzelni, hogy vezetés közben kuplungolással és a váltó kezelésével bajlódjanak. Na de milyen okok rejlenek e mögött a szembenállás mögött; mire hivatkoznak a fenti két tábor képviselői?

Ahogyan számos kérdésben, így ebben az esetben sincs kőbe vésett, megmásíthatatlan és objektív igazság; ehelyett leginkább az egyéni vélemények döntenek.

A kézi váltó kedvelőinek döntése mögött többnyire elsősorban a megszokás áll, sokan magabiztosabbnak érzik magukat, ha kezelhetik a váltót. Egyszerűen, biztosabban érzik a kontrollt a gép felett. Sokáig arra hivatkoztak, hogy az automata váltós autók lomhábbak, azonban ez az érv már jó pár éve nem állja meg a helyét; a legtöbb automata váltós kocsi gyorsulása semmivel sem marad el a kézi váltósok mögött. Viszont az tény, hogy az automata váltóval felszerelt modellek vételára magasabb, és ha tönkre megy valami a váltóban, nos akkor is mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk.

Rendre halljuk azt is, hogy a váltó kezelése teszi teljessé a vezetés élményét, és hogy az automata váltós gépek vezetéséhez szinte már „nem is kell jogosítvány” (ami ebben a formában nem igaz, de tény, hogy amikor az ember elkezd autót vezetni, eleinte nehezen tudja elképzelni, hogy valaha egyszer reflex-szerűen fogja egyszerre nyomni a kuplung pedált, és sebességbe tenni a váltót. Aztán mégis…)

Az automata váltó kétségkívül kényelmesebb, és ha sokat ülünk a volán mögött, akkor nagy ajándék, hogy nem kell folyamatosan a kuplung taposásával fárasztanunk a bal lábunkat (ez mondjuk nem utolsó szempont, ha az ember taxisként, szállítmányozóként vagy mondjuk futárként keresi a kenyerét, és nem csak a szomszéd utcáig használja az autóját).