De vajon jó ez nekünk?

Nem szeretnénk túlságosan konzervatívnak tűnni, de már automata váltós kocsit is merőben más élmény vezetni, mint a manuális váltósat, és akkor hol vagyunk még az elektromos, vagy éppen az önvezető autóktól?

Az egyre inkább terjedő kényelmi funkciók persze tényleg jópofák (bár a többségük távolról sem nélkülözhetetlen), és vannak köztük, amelyek valóban a sofőr biztonságát szolgálják. Ráadásul, az emberek szeretik úgy érzeni, hogy törődnek velük, és amikor az autónk felhívja a figyelmünket rá, hogy itt lenne a kávézás ideje, azt hajlamosak vagyunk valódi kontaktusként megélni (bár nyilván tudjuk, hogy programozott gépről, nem pedig emberi gesztusról van szó).

Az önvezető autók (legalábbis a fejlesztők és a gyártók reményei szerint) csökkentik majd a balesetek számát, és biztonságosabbá teszik a közlekedést, hiszen kivonják a lehetőségek közül az emberi mulasztás, azaz a sofőr felelősségének tényezőjét. Bár, ez még nagyon a jövő zenéje, hiszen minél inkább előrehaladott a fejlesztésük, annál több elhárítandó hibára derül fény.

De azért, mielőtt nagyon elcsavarnák a fejünket a futurisztikus elektronikai vívmányok, ne feledkezzünk meg Murphy híres mondasáról: ami elromolhat, az el is romlik. Vagyis, inkább az autógyártás nyelvére fordítva: minél több elektronika van az autóban, annál valószínűbb, hogy valami elromlik… Ami persze nem jelenti a világ végét, hiszen a legtöbb modul javítható, de azért meglehetősen demoralizáló, ha kedvenc autónk egyszer nem veti fel a kávézás lehetőségét.