Sosem látott kálvária
Sokszor halljuk, olvassuk mostanság, hogy hatalmas gondban van az autógyártás a koronavírus okozta chiphiány – és most már az orosz-ukrán konfliktus miatt is. De mit is jelent ez pontosan? Konkrétan milyen problémákat okoz a sokat emlegetett chiphiány, és hogyan hat a háború az autógyártásra? Mit mondanak a bennfentesek, meddig tart még vajon ez az állapot?
A chiphiány egészen pontosan ahhoz vezet, hogy szinte készre gyártott autók várják a gyárak telephelyén sorsuk jobbra fordulását. A chiphiány miatt ugyanis egyes modellekbe sem fényszórókat, sem tolatókamerát, sem multimédiás rendszereket, sem pedig különféle kényelmi rendszereket nem lehet beszerelni, melyek nélkül ugye értékesíteni sem lehet azokat. (Jó, gesztusvezérlés nélkül éppen lehetne, de azért lámpák nélkül tényleg nehézkes).
Az Ukrajnában zajló háború pedig gyakorlatilag ellehetetlenítette az autógyártáshoz szükséges alumínium, magnézium és a nélkülözhetetlen kábelkötegek beszerzését. Ráadásul, ha hiszünk a híreknek, akkor a nikkel– és a palládim-export alatt is rezeg a léc… Tehát, nincs nyersanyag, nincsenek alkatrészek; így a gyártási idő egyre csak nő, az emberek egyre többet várnak egy-egy új autóra, melyet gyakran a vágyott extrák nélkül kell átvenniük.
Hogyan fogják ezt hosszútávon megoldani?
Leginkább úgy, hogy (ha tudnak,) átállnak a házon belüli chip- és félvezetőgyártásra. Legalábbis a Ford és a Volkswagen is ebben látja a probléma megoldását. persze, ezzel még nincs megoldva a nyersanyag-kérdés. A magnézium jelentős része ugyanis Kínából kellene, hogy érkezzen, és ha a termelés zajlik is- a szállítmányozással bizony vannak problémák.
Mi lesz a kábelekkel?
Egy autóban több száz méter kábel fut, komplett érrendszerként behálózva a járművet. Ezek a kábelek pedig hatalmas kötegekben érkeztek egyenesen Ukrajnából – egészen a háború kezdetéig. De mivel az ukrán beszállító egyik napról a másikra zárta be a kapuit, az autógyáraknak azonnal más megoldás után kellett nézniük. Szerencsére Szlovákiából és Szerbiából sem lehetetlen kábelkötegeket importálni, azonban ez sokkal lassabb, időigényesebb.
Mindent egybevetve talán még sosem volt ekkora bajban az autóipar, a szakértők azonban már „látják a fényt az alagút végén”, és a fentiek szerint igyekeznek a sok vesződség ellenére is folytatni a munkát.